Art-éria

A példaképek, bálványok és idolok végigkísérnek minket életünk során, különösen a nagybetűs „felnőtté válás” időszakában. Kisgyermek korunk óta, ha nem is tudatosan választjuk, de szükségünk van egy alakra, akire felnézhetünk. Ezt a személyt (akár valós, akár kitalált) tekintjük az „abszolút jóságnak”, tisztának, fehérnek. Ám az idő múlásával, a világ, valamint önmagunk változásával ez a kép összetörhet, és rá kell jönnünk, hogy nem csak jó-rossz, fekete-fehér létezik a földön, hanem van köztes állapot is. Az ember természetéből adódik, hogy nincs teljesen rossz és teljesen jó sem – ezt a szélsőséges felfogást nem könnyű elhagyni.

A felnövés hosszú folyamat. Ilyenkor alakul ki a világképünk, eldöntjük, hogy a saját erkölcsi normáink szerint mi elítélendő, és mi nem. Ebben segítenek a fentebb emlegettet idolok, bálványok, példaképek, és ezért ölt emberi alakot a mű. Ám rá kell jönnünk, hogy sosem leszünk képesek mindent a „jó” vagy „rossz”, „igen” vagy nem”, „fekete” vagy „fehér” kategóriába besorolni, mert a világ nem így működik. Nem lesz könnyű, de ezt életünk során mind meg fogjuk tanulni.

Az installációban balról jobbra haladva egy folyamat négy eleme rajzolódik ki. Amíg az Idolt tekintjük az „abszolút jóságnak”, egy nem teljesen tiszta, felhős, ködös képet alkotunk róla. Ezt az Idol egy váratlan, számunkra negatív cselekedetével összetörheti, akárcsak egy tükröt vagy egy ablakot. Ezt csalódásként élhetjük meg. Később, ahogy ezt a történést próbáljuk elrendezni magunkban, az üveg darabjaiból újraalkotjuk képünket a bálványozott személyről. A „köd” felszálltával jobb rálátás nyílik az Idol valódi értékeire. El tudjuk különíteni, hogy mit tekintünk példaértékűnek, és mely hibáiból tanulhatunk. A széttört darabokat összetartó piros fonal az emberi kapcsolatokat jelképezi, amelyek a folyamat során tovább fejlődnek a bálvány és a bálványozó között (hiszen valamilyen kapcsolat már létrejött köztük).

Ezek a múltbéli fázisok már csak emlékek, már csak a lényeget látjuk belőlük, teljes egészükben hiányosak. A letisztult, valódi kép, a jelenbéli állapot maga a szürkére festett mellszobor; a morális szürkeség. Ez még mindig csak egy általunk alkotott kép, de sokkal közelebb áll a valósághoz (egy személyről alkotott nézetünk sosem lehet teljesen igaz, mert az emberek valósága különböző).

Csapatunk tagjait, mint szinte minden korosztályunkbeli fiatalt foglalkoztatja a világ megismerése, a körülöttünk lévő folyamatok feltárása. Ezzel a művel is egy sokak által elhanyagolt, akár észre sem vett jelenséget szeretnénk a nézővel megismertetni. Hiszen a világ tényleges megismerésének kezdete valójában a felnövés útján való elindulást jelenti. Ez a téma minket is nagymértékben érint, ezért tartottuk alkalmasnak a pályázaton történő feldolgozásra.