BEGraphic: Az Emberi Agy

Az emberi lény egy végtelenül bonyolult és egyszerű alkotás. Mint minden állat, ösztönösen fél az ismeretlentől, és nem ritka hogy képtelen beismerni önön halandó tudatlan mivoltát. Társait, közösségét, idegeneket: kategorizálja, sémák szerint értékeli őket és helyezi el őket az előítélet végtelen labirintusába, mely mint egy üres szoba zárt ajtókkal.

A társadalmi presztízs, a kinézet fontossága, az előítéletek mind tudjuk, hogy milyen elkorcsosult énközpontú gondolkodássá fajulhat, mely egy életen át megkeserítheti, méltatlankodással és haraggal vagy akár gyűlölettel teli életet is eredményezhet.

Valaki szimpatikus, Valaki ellenszenves, de mi végett? Talán a korábbi tapasztalataink alapján besoroljuk az embereket ezekbe a kategorizált dobozokba? Talán valójában nincsenek identitások csupán az emberi korlátoltság ölt testet az elmében? Talán valójában csak emberek vannak kik próbálnak fogást találni a káoszon alapuló renden?

Csapatunk szerint maga az identitás csupán az ember találmánya, előítéletek, hovatartozási kérdések indoklása, válasza.

Az emberi agy felfogó- és tárolóképessége hatalmas és lenyűgöző, azonban közel sem korlátlan. Az agy az információkat, és emlékeket kis „dobozokban” tárolja, ezzel megkönnyítve azok tárolását, és szükséghelyzetben felidézését, alkalmazását. Azonban ezek a dolgok nem pontosan, hanem egy séma alapján maradnak meg, a legjellegzetesebb vonásai alapján, és ezen hasonló dolgok kerülnek egy „dobozba”.

Csapatunk szerint az identitás is agyunk ezen működésének köszönhetően jött létre. Annak érdekében, hogy könnyebben megismerjük és megjegyezzük embertársainkat, amik először külső, majd belső és más egyéb tulajdonságaik alapján behelyezi az illetőket a megfelelő „dobozokba”. A hasonló tulajdonságú emberek azonos „dobozba” kerülnek, így korábbi tapasztalataink alapján könnyen megítélünk egy embert már a külseje alapján (persze nem vagyunk tévedhetetlenek így lehet, hogy emberünk rossz  „dobozba” kerül, vagy épp nem kerül bele az egyik rá jellemzőbe).Persze nemcsak társainkat, hanem saját magunkat is bepakoljuk „dobozainkba” mások mellé (Olyan, mint én… Hasonlítasz hozzám…) Ezek a „tulajdonság-dobozok” felelnek meg egy-egy identitásnak.

Csapatunk ezen gondolat alapján egy kissé stilizált, 59 cm magasságú, 52 cm széles és 101 cm hosszú emberi agyat megformázó szobrot készített kartondobozokból, mely tartalmaz néhány „identitásfiókot” mely alapján embertársainkat, vagy akár magunkat is kategorizáljuk.

Célja, hogy elgondolkodtassa az embert, hogy társai vagy önmaga megítélését helyesen végezte-e. Reméljük, hogy ez a gondolatmenet esetlegesen javít a másokhoz való hozzáállás, kialakult első benyomások újragondolásában.