Hedvig

A megadott témán belül kezdettől fogva az érdekelt minket, hogy mi ez a jelenség, és hogyan válik valaki bálvánnyá vagy példaképpé. Elsősorban egy olyan gondolati kört akartunk meghúzni, amely egyetemes, már a múltban is megjelent és napjainkban is kiemelt szerepe van művészileg, társadalmilag és politikailag egyaránt. Fontosnak tartottuk azt is, hogy egy olyan pozícióval foglalkozzunk, amelybe az ember beleszületik – de az már rajta múlik, hogy miként vállalja fel, hogyan fogadja el vagy kényszerül bele. Számunkra a legmegfoghatóbb szimbólum ebben a gondolati körben a nőiség volt.

A vizualizálás érdekében szükségét éreztük annak, hogy leredukáljuk egyetlen kifejező elemre ezt a fogalmat. A medencecsontot választottuk – úgy véljük, ez a testrész fejezheti ki legpontosabban elképzelésünk lényegét. A bálványozott nőiesség szempontjából az összes többi testrészt túlságosan populárisnak éreztük. Ez a jelkép akkor töltheti be a gondolati teret, ha nemcsak mint külső jegy kerül be a műbe, hanem a test szerkezetében elfoglalt helye – csontvázunknak része – is megerősíti a szimbólum tartalmát. Általa eljutottunk egy nagyon különleges női szerephez: az anya szerepéhez. A férfi és női medencecsont anatómiailag különböznek egymástól, és így rájöttünk, hogyan épül be a testünkbe a szülés – és ezzel együtt az anyaság szerepe is.

Az anyaság fogalma mind kultúrtörténeti, mind személyes keretek között gazdagon értelmezhető – a keretre mind motívumra pedig a munkánk installálásakor is hangsúlyt fektettünk.