Koronázatlanék

Ha eszünkbe jut az a szó, hogy példakép, nagyon eltérő, ugyanakkor hasonló vizuális kép jelenik meg előttünk. Mindenkinek mást jelent, mindenki mást emel ki, avagy tesz a süllyesztőbe ennek a szónak hallatán. Valójában ennek különös szerepe van – adhat egy arany középutat, ugyanakkor hátulütője is akad bőven. Egy példakép felemel és magasztal, segíthet elkerülni a problémákat és elérni a célodat, de csak akkor, ha JÓ példaképet választasz. Itt már meg is adjuk a másik útvonalat: hogyha a ROSSZ irányba indulunk, akkor annak súlyosabb következményei is lehetnek. De valójában ki dönti el, hogy ki a jó és ki a rossz példakép?

Egy bálvány hatással van tetteidre, hatással van a kisebb és nagyobb környezetedre egyaránt. Idéznénk a Bibliából: „miközben szemlélitek, milyennek bizonyul viselkedésük, utánozzátok hitüket.” Mindenki mindenkiből táplálkozik, ez egy állandósult körfogás, amit talán legjobban a víz körforgásához lehet hasonlítani.

A színészekből, énekesekből, modellekből, művészekből, más nemi identitásukat felvállaló személyekből álló kollázs-montázs azt hivatott bemutatni, hogy nem a testi adottságok mutatják meg, hogy ki milyen ember, hanem az, hogy ők mertek álmodni, és képesek voltak tenni vágyaikért. Ezek az emberek hatalmasat alkottak és néhányan alkotnak is a mai napig.

Mióta világ a világ, mindenhol voltak példaképek, bálványok, avagy idolok. Ezeknek számos példáját figyelhetjük meg, akár a történelmet, akár a művészettörténetet vesszük górcső alá. A „modellek” követése, a megfigyelés kialakítása nagy szerepet játszott a koncepciónk kialakításban. Munkánk során azt a vonalat követtük, hogy olyanok vagyunk, mint a gyermekek, akik úgy rakják össze személyiségüket az évek folyamán, mint egy puzzle-t. Ahogy idősödik, úgy építi tovább azt a puzzle-t, ami valójában soha nem fog befejeződni, csak egyes elemek erősebbé, mások halványabbá válnak. Bizonyos személyiségjegyek előtérbe kerülnek, mások hátrébb húzódnak, de valójában ezek fogják megalapozni a „kiteljesedés” fogalmát. Töretlenül figyelünk, építkezünk, s olyanok vagyunk, mint a szivacsok, minden hasznosat magunkban tartunk, de ugyanakkor könnyen alakítjuk a látókörünket.

Fontos volt, hogy visszanyúljunk a múltba, tanulmányoztunk, kutattunk, hogy az adott korokban, hogyan imádták a bálványokat, milyen rituális eszközöket használtak, hogy még jobban kifejezzék imádatukat. Munkánkban szeretnénk a régmúlt idők bálványimádatát összekötni és szembe állítani a mai felgyorsult világgal.