Mr. Orange: Kékszakállú

• Ti néztek, én nézlek. Szemünk pillás függönye fent. Tapsoljatok majd, ha lement.
  Urak, asszonyságok, régi vár, régi már az mese, róla jár. Tik is hallgassatok.
  Megérkeztünk, íme, lássad:

• Ez a kékszakállú vára. Nem tündököl. Ember, jössz-e még utánam?

• Megyek, megyek, Kékszakállú.

• Megállsz, ember? Mennél vissza?

• Nem, szoknyám akadt csak fel, felakadt szép selyem szoknyám.

• Nyitva van még fent az ajtó.

• Ki ezt látná, „jaj” szólna, suttogó hír elhalkulna.

• Miért jöttél velem, ember?

• Majd megnyitjuk a falat ketten.
  Gyere, vezess, Kékszakállú mindenhová vezem!
  Gyere, nyissuk, gyer velem!
  Kékszakállú, add a kulcsot!

• Áldott a te kezed s szemed ember?
  Mit látsz? Mit látsz?” ( Jacques Offenbach: Kékszakáll, részletek a Librettóból)

A legalapvetőbb gyűjtemény az ajtók mögött vannak. Felhalmozzuk, bezárjuk. Néha kinyitunk szellőztetni. Kellemes lustasággal konstatálhatjuk, nem porosodik, nem fakul. Nem bomlik el. Megvan ez így. Az ajtókat azonban fel kell tépni. Ami bent van, az nem több, mint a legelemibb egység, a létezés atomosza. A személyiség.

Ennek is, mint a legtöbb földi jelenségnek részei vannak, amik bár elkülönülnek önmagukban mégsem valóságosak. Mert nincsenek is. Ez egy olyan gyűjtemény, aminek darabjai magán az őket összefogó alkotáson kívül elvesztik értelmüket, mivel születésük a kollekción belül történt meg. Mondhatjuk akár, tulajdonképpen ideák ezek, amiknek felhangjai az emberekre kenőtek de akkor kifelejtünk egy igazán szignifikáns elemet, ezek rekreálhatatlanok és egyediek. Nem építőkockák, amiket a véletlen egy abszurd formába rendezett. Ez az emberi személyiség. Egy folytonosan változó mégis lényegileg állandó létező, egy gyűjtemény, melynek nincsenek darabjai, mert ő maga az, egy groteszken összeforrasztott test. Mi.

Ezt szeretnénk installációnkban bemutatni. És mivel a humán megismerés, az exploráció legfőbb eszközei az érzékek, mi ezt a hat fő forrásba öntöttük, amelyeken keresztül az ember kontaktusba lép a környezettel. A látás. A hallás. A szaglás. A tapintás. Az ízlelés. Az intuíció.

Egy különleges szőttesbe foglaljuk mindazt, ami számunkra ez a különleges kollekció jelent, egy ódába, amely egyszerre zeng az ember isteni, mefisztói és emberi mivoltáról.