Sum, ergo cogito: Körforgás
projekt adatai
koncepció leírása
Technika: Valóban mindenki arra törekszik, hogy saját, személyes, nemzeti…identitása legyen? A munka elején eldöntöttük, hogy rajzolt animációban keressük rá választ, mivel az animáció természeténél fogva szürreális, a szereplők kitaláltak is lehetnek, nyelvezete populáris, így elég motiváló lesz számunkra, hogy együtt dolgozzunk.
Koncepció alakulása: kezdeti lendületünket megtörte egyik csapattársunk váratlan és elhúzódó betegsége, aki a kulcsfigurák egy részét vállalta, de pusztán egy szereplőt tudott megalkotni, s így -hiánya miatt- az általa megfestett aranyhal megváltoztatta az eredeti tervünket. Ezen a ponton meg is fordult a célunk, a közös film lett a fontos, nem a pályázati határidő betartása, létrejöttünk az alkotófolyamat által s kialakult mikroközösségünk identitása. Beszélgettünk, vitatkoztunk, konfliktusokba sodródtunk. Az iskolai környezetben izolálódtunk, majd szétröppentünk, aztán különféle élmények után tovább dolgoztunk. Kiderült, hogy ki mennyire kötelesség- és tisztelettudó, felelősségteljes, a neveltetés, a jellem s a nembéli különbségek, az ízlés, a stílus mennyire tolerálható. Lesz-e kompromisszum, ami elfogadható mindnyájunk számára a mindennapok körforgásában? Rájöttünk, hogy vannak olyan szabályok, amelyeket be kell tartani, egyben ezek segítik megérteni a különbségeket is, mert az identitás viszonylagos, kell a másik ahhoz, hogy én/mi legyünk, a különbözők az egyedik.
Animáció szinopszisa: A témánk a hatások folyamata lett, s kiválasztottunk jelképesen egy otthont, a munkába járást, az utazást és az utcát. Máshol lakunk, másként közlekedünk, különféle ingerek érnek utazásaink során, sokféle emberrel találkozhatunk, s mégis a körforgásból kicsit ki szeretnénk szakadni, valahol mindannyian abban bízunk, hogy nem válunk tucatemberekké. Az aranyhal unalmassá váló körbe úszása, a víz, az utca zaja, az útvonal, az ismétlések a megszokott rotációt jelképezik, a háttérben különféle események zajlanak, nem biztos, hogy látjuk, halljuk, tudomást se vehetünk róla, de párhuzamosan történnek. A piros vonal jelzi hova tartunk nap, mint nap, észre sem vesszük, mi történik a körforgáson kívül. Elfelejtünk élni, csak rutinszerűen haladunk, a belénk nevelt GPS-nek engedelmeskedünk. Kizökkentve óhatatlanul is figyelmesebbek leszünk, észreveszünk más identitású embereket, aki nem úgy élnek mint mi, ég a csodálkozásunkat is kiválthatják. A minket érő ingerek és élmények hatására folyamatosan választunk, mérlegelünk és ezek végtelen játékával alkotjuk meg önmagunkat és fogadunk el másokat.
Konklúzió: Megismertük egymást, az identitásunkra a választ tovább keressük, saját magunkban építjük a hovatartozásunkat, hazaszeretetünket, önazonosságunkat, kötődésünket. Létrehoztuk erre az időre az alkotókörünket és különféle ötlettel, feladattal részese lettünk egy KÖRFORGÁSnak, az identitáskeresésnek.
