VERPALU: Queer
projekt adatai
koncepció leírása
A videó, amit beküldtünk, csupán egy előzetese annak, amit tervezünk, a teljes film nagyjából 5 perc hosszú lesz. A most elkészült klip célja az volt, hogy a hangulatot, és az ötleteink egy részét tartalmazza. Nem ezek a végleges képek és a jelenetek sem biztos, hogy így fogják követni egymást. Mivel ez az első alkalom, hogy filmet vettünk fel és vágunk össze, rengeteg kísérletezés kellett, még ennek a rövid kis képsorozatnak az elkészítéséhez is. A körülmények sem mindig segítettek rajtunk, többször gördült elénk olyan akadály, ami miatt teljes fordulatot vett a forgatás, de végül sikerült időben befejezni. A projektet az alapoknál indítottuk, először csak beszélgettünk és megismerkedtünk egymással. Erre azért volt szükség, mert felületesen ismertük egymást. Ezután jöttek a jobbnál jobb ötletek, melyek mind műfajban, mind mondanivalóban eltértek egymástól, de sokban hozzájárultak az egymás gondolkodásmódjának elsajátításához. Végül egy aranyközépútnak mondható megoldást találtunk, ez pedig a videó készítése volt. Mivel a csapat tagjainak érdeklődésében csak a művészet közös, ezért figyelnünk kellett arra, hogy mindenki hozzá tudjon tenni a készülő alkotáshoz, amit sikerült is elérni.
A videó alatt szóló zene a Vera és Áron által készített feldolgozása a T.rex – The Slider című számának, amely minden szempontból tökéletesnek bizonyult, hiszen a szövege és a dallama is passzol a videó hangulatához és témájához. Az első képeken a fő helyszín látható, mivel ez nagyban inspirált minket. A pécsi Szabadkikötő közösségi tér pincéjében terveztük felvenni a képeket, csapatunkból azelőtt még senki nem járt ott, így amikor először megláttuk, rengeteg új ötletünk támadt. Minden olyan elvarázsoltnak hatott, így nem volt kérdés, hogy kihasználjuk lehetőségeinket, melyet felkészítő tanárunknak köszönhettük. Mikor lementünk, azt láttuk, amit szerettünk volna: egy szűk, kissé romosnak mondható, szinte teljesen üres teret, amelynek kizárólag az általunk hozott eszközök alakították az összképét. A forgatókönyv írásakor egyet értettünk abban, hogy ennek a legkevésbé sem kell történetet mondania, a hangsúly a hangulaton van, azon a pillanaton, amikor az ember csak úgy elgondolkodik a helyén a világban. Azon, hogy milyennek kell lennie, azon, hogy érdemes-e változni, vagy változtatni a személyiségén. A két téma, amit érintünk ezzel, az a személyes identitás (amibe beletartozik a szexualitás is) és a nemzeti identitás. Az előbbi, az a jelenet, amikor a főszereplő arcára fényképeket vetítünk, amely igazából a személyiség keresését jelképezi. A felvetített fotóknak is van jelentőségük, próbáltunk provokatívak lenni és minél furcsább képeket használni.
A másik, talán legfontosabb szimbólum a kukacoké. Ezek a gyurmából mintázott figurák a társadalom folytonos piszkálódását és fojtogatását jelképezik, ami az önpusztításba és betegségekbe sodorja az erre fogékony embereket. A kukacok a képletes ellenfél, amit le kell győzni, ha valaki nem szeretne beállni a sorba. Másfelől, egy pozitív megközelítésből, ők az átjáró kulcsai a saját, jobb világba, ahol nincs meghatározva, mi a normális, ahol teljesen szabadnak lehet lenni. A dilemma pedig az, hogy melyik világ a valódi? Melyikben él az ember? Lehet-e tökéletes világról beszélni?
A videó mellé tervezünk készíteni a film ihlette installációs környezetben egy performanszt is, melynek mondandója az lenne, hogy miért tesszük azt, amit mindenki, miért megyünk a tömeg után akkor is, ha tudjuk, hogy a másik irány a jó?