Ördögszekerek
projekt adatai
Magyarország vasútrendszere, mint tudjuk, nem a legjobb. De mi, középiskolások, akik más városokból járunk be, meg kell békélnünk ezzel. El kell viselnünk a szinte mindennapos késéseket. A közös „utazás” nem zökkenőmentes vagy egyszerű – mint amikor a felsővezeték elszakad, és ezáltal minden rend felborul. Ugyanez van az emberi barátságokkal – néha fent, néha lent. Az emberek egyfolytában várnak és vágynak a kötődésre, mint a kalauz a jegyek bemutatására. És ha nincs mit felmutatnod, az élet megbírságol. Rosszul fogod érezni magad, ha egyáltalán nem lesz senkid. Az ember mindent jobbnak, szebbnek lát, ha van valaki, akire támaszkodhat. A kapcsolatoktól lesz az élet emlékezetesebb, az átragadó jókedvet, a társaid mosolyát semmi sem tudja helyettesíteni. Néhány barátság véget ér, de az emberek így is örökké csatlakoznak egymáshoz a közös emlékeken keresztül. Lehet, hogy pár apró tárgy maradt a barátságból, de ezek mind hordozzák az elmúlt kapcsolat emlékeit.
A vonatokon általában rengeteg ember van egy szerelvénybe tömörülve, akik fizikailag együtt vannak, ellenben egyáltalán nem ismerik egymást. A fotók a társas magányt dolgozzák fel. Az emberek ugyanis gyakran átnéznek egymáson, ezért olyan, mintha nem lenne ott senki. Az üres vonatok ezt a magány-érzetet jelenítik meg. A képek a nézőben kissé nyomasztó érzést kelthetnek. Nincsenek rajtuk emberek, egyrészt azért, hogy mindenki bele tudja képzelni magát a fotón megjelenített szituációba; másrészt, hogy ezt az egymáson átnézést erősítse. A drótszobroknak ugyanez a koncepciója: a szobrok résein át lehet tekinteni.