Szegedi Radnótisok: „Mi”

A rövidfilm központi kérdése: Mi lehet a közös 4, a felnőtté válás küszöbén álló, saját útját kereső diákban, akik azon kívül, hogy ugyanabba a gimnáziumba járnak, valójában minden területen különböznek egymástól? Más az élethelyzetük, a nemük, a származásuk, az érdeklődésük, a vallásuk, eltérő problémák foglalkoztatják őket, más a jövőképük, a családjukhoz, a gyökereikhez való viszonyuk. Miben találják meg azt a közös pontot, amely segít nekik abban, hogy különbözőségük ne elválassza őket egymástól, hanem életüket egymásba kapcsolja?

Az üzenet prezentálása: Az azonos gondolatok egymásba fűzése szóban és képekben úgy, hogy a belső monológok hallgatása közben vizuális betekintést nyerjünk egy-egy diák délutáni programjába, a hétköznapok eseményeibe. A mondatok tartalma, az érintett témák úgy lettek összeválogatva, hogy többségében olyan gondolatokat taglaljanak, amelyek az adott korosztályt valóban foglalkoztatják.

A belső monológok: Mind a 4 diák a saját identitásába ad betekintést, a valós felfogásukat fogalmazzák meg, nincs a gondolatokban semmi mesterkélt. Igyekeztek megkeresni egymás fogalmazásában a közös pontokat, amelyekre aztán fel lehetett fűzni az epizódok folyamatát. Mindez úgy valósult meg, hogy az érintett helyszínek bejárhatóság szempontjából is valóban egymás után legyenek megközelíthetőek.

A helyszínek/forgatókönyvi részletek: A diákok a Radnóti Gimnázium tanterméből indulnak el (Á.Zsófi), majd eljutnak a délutáni művészeti foglalkozás helyszínére, a Hammido Művészeti Iskolába. A SZAB Székház árkádjai alól kiérve a Szegedi Dóm épülete előtti téren, majd a belsejében folytatódik a történet (Berci). A Hősök Kapuja alatt áthaladva a Hetednapi Adventista Egyház Imaházánál vagyunk (Zsófi). Attila az Ortutay Gyula Kollégium folyosóin sétál. Zongorajáték az imaházban (Zsófi), majd rohanás a vonathoz a Szegedi Vasútállomásra. Berci hazaér a hódmezővásárhelyi lakásukba. A csetelés virtualitása átvezeti a nézőt a sándorfalvi távolsági buszra, amelyen Á.Zsófi utazik Szeged felé. A telefonhívás azoban már a Szeged-Hódmezővásárhely járatra röpít bennünket (Attila).  Hódmezőn egy baráti látogatást követően a virtuális világ kapuján keresztül új helyszínekre jutunk: mind a 4 diák privát szférájába láthatunk bele (gyerekszoba, kollégiumi szoba). A záró jelenet egy kávéházban zajlik, ahol mind a négyen összetalálkoznak, hogy beszélgessenek, és időt töltsenek egymással, felidézve a „századfordulós” művésztalálkozókat.

A stáblista: Az alkotók bemutatkozása a történet lezárását követően zajlik a Kormányhivatal páternosztere előtt (folyamatosan mozgó, kabinokkal ellátott felvonó). A „klasszikus” stáb tagjainak felsorolása csak ezután következik.